PRÉDA ÉS AZ OROSZLÁN                              Natural Lifemanship    

Önismeret

Félek tőle... Teljesen szabad. Hatalmas és rúg, harap... Csak állok és próbálok rendet tenni a fejemben. Hatalmas, én kicsi... Préda, én meg ragadozó... Akkor most hogyan viszonyulunk egymáshoz?

Meg kell találnom magamban az ősi ösztöneimet. Az alapokat. A ragadozót, aki mára gondolkozóvá szelídült és  felelős lett tetteiért.

Amint megszületünk környezetünk elkezdi építeni önképünket és viselkedési reflexeinket, melynek elemei lehetnek igazak, vagy hamisak, szerethetjük, vagy magunk elől is eldughatjuk őket, de mindenképpen részeinkké válnak.
De vajon ki vagyok én? Kinek születtem és mi az, amit rám építettek? Ebből mi az, amit igazán be tudtam fogadni és jó nekem?
A lovak háziasításuk során sem tudták elveszteni az évezredek alatt kialakult ösztöneiket, reflexeiket. Más háziasított állatokkal szemben ma is nagyon erősen élnek bennük és ez alapján döntenek. A lovat nem érdeklik a civilizációs különbségek, hogy kinek milyen a beosztása, az anyagi helyzete, vagy akár a külleme. Sok más állattal szemben lekenyerezni sem lehet és nincsenek elvárásai. Csak az alapján ítél, hogy kik vagyunk, és mit teszünk.
Az ember alapvetően ragadozó, még ha nem is emlékszik már rá. A préda és az oroszlán játék során visszatérhetünk az alapokhoz.
A ló az ősi viselkedésünket fogja választani, a tanult reflexeink számára érthetetlenek. Építkezni csak az alapoktól lehet... Mire megtanul tárgyalni a préda és a ragadozó egész máshogy fogjuk látni magunkat is. Olyan élményszerű analízisen esünk át, ami további fejlődésünk és saját magunkhoz fűződő kapcsolatunk alapja. Sokan hisszük, hogy korábban nem is ismertük azt a lényt, aki a karámban mi voltunk.